Öt percig is eltartott a dilemmázásom, amit végül lezártam azzal, hogy nem tudom magam megtagadni és most sem gyönyörű tájképeket és természetfotókat mutatok Bulgáriáról, hanem embereket, akiket imádok fényképezni (tetszik nekik, vagy sem…). Pedig mitagadás, Bulgáriának csodaszép természeti adottságai vannak, volt is benne részünk rendesen, mert autóval többet láttunk az országból, mintha repülővel mentünk volna a Napospartra.
Kalandos út végén, Románián keresztül, a második nap estéjén érkeztünk meg a GPS instrukcióinak megfelelően a naposparti szállásunkhoz, ahol először kisebb sokként ért bennünket az úgynevezett célállomás egy rosszul világított, félmeztelen emberek sokaságával népesített utcában egy ház előtt, ami inkább emlékeztetett egy bordélyra, mint egy airbnb szállásra. Tudtam, hogy valami nem stimmel, így leküzdve a nyelvi és a hálózati nehézségeket a szállásadónk végül telefonon keresztül elnavigált bennünket a valódi szállásunkig. Ez egy szuper, újonnan épült társasház volt, belső kerttel, medencével, jól szituált orosz túristákkal. Minden volt, elégedettek voltunk. Másnap reggel a félhomályt felváltotta a szikrázó napsütés és minden fényárban úszott, így jobban látszottak a jó dolgok is, mert mi nyitottak vagyunk. Bulgária sokat változott mióta ott jártam úgy 35 éve, a Napospart is, legalábbis bizonyos részei. Európai ország, minden van, minden rendben is van – a túristáknak. Igazából azt is csak a méregdrága fogorvostól tudtam meg, hogy nem szabad a tengerbe menni (mert ez egyáltalán nem látszott rajta), nagyon fertőző, ugyanis párom sürgősségi ellátásra szorult és letiltották mindenről, ami jó. Szerencse, hogy összesen 3 napig voltunk a parton, utunk többi részét más városokban és a hegyekben töltöttük. Bulgária nagyon jó benyomást tett ránk, az emberek kedvesek, beszélnek angolul, kultúrált módon veszik el a pénzed, ha lehet kápéban. Utunk fénypontja a Happy Bar & Grill nevű étteremlánc volt, aminek legjobb darabját Plovdivban találtuk, isteni salátákkal, jó minőségű alapanyagokból készült kajákkal.
De visszatérve az emberekre: fotogének, érdekesek, színesek voltak, még a túristák is…és ami mindent elmond: bármikor visszamennék még több képért.:)
