Úgy kezdődött, hogy nagyon megtetszett nekem ez a kifejezés: „slow living”, azaz lassú élet, lassú életmód. Ezért aztán egyre több, a témában készült youtube videót néztem, magukat „slow”-nak valló influenszereket hallgattam, egyre több slow kép és írás hívogatott mindenhonnan. Arra gondoltam, na, most megtaláltam az új irányt, ez való nekem. Olyan voltam, mint egy kislány, akit elkábítanak a telített színvilágú, festményekhez hasonló fotók, a puha, gőzölgő sütik látványa, a biogyümölcsök és a romantikus zongoraszó. És az is igaz, hogy ahogy öregszem, egyre jobban vágyom vidékre. Jó lenne valami kis házikó, kis kerttel, kutya-macska, tyúkok, szóval gondoltam ez a lassú mozgalom tényleg minden rubrikát kipipálhat. Úgyhogy elhatároztam, ezt fogom kitűzni célul.
Aztán megnéztem, honnan is ered ez a manapság igencsak elterjedt életmód mozgalom. Úgy harminc évvel ezelőtt kezdődött Olaszországban (hol máshol?), amikor a McDonald’s egy gyorséttermet akart a Spanyol lépcső mellett nyitni Rómában és a helyiek ezt megakadályozták. Carlo Petrini, később a Slow Food Movement elnöke világított rá a gyorsételek és éttermek egészségre káros hatására és állt ki az ún. lassú ételek mellett, amely a házilag vagy helyileg gondosan elkészített ételeket hozta alternatívaként. A slow filozófia aztán lassan beszűrődött az élet minden területére, Magyarországra úgy tíz évvel ezelőtt érkezett. A slow filozófia lényegét először Carl Honore fogalmazta meg, mely szerint a slow nem azt jelenti, hogy mindent lassan kell csinálni, hanem hogy mindent a megfelelő tempóban kell végezni, át kell élni a perceket, ahelyett, hogy számolnánk azokat és a minőséget (azaz, hogy hogyan végezzük a dolgokat) előtérbe kell helyezni a mennyiséggel szemben (azaz, hogy mennyi mindent teljesítünk). A teljesítményt, gyorsaságot, produktivitást, a semmiből kimaradni nem akaró pörgést és jelenlétet jutalmazó modern társadalom a 80-as évekre egyre jobban tapasztalta a kiégés jeleit, az állandó stressz egészségkárosító hatásait, a teljesítménykényszer kontraproduktivitását. A technológia gyors fejlődésével az emberek jó része egyre kevésbé tud lépést tartani, ami a meg nem felelésből adódó frusztrációjukra csak rátesz még egy lapáttal. A slow living tulajdonképpen azáltal válhatott mozgalommá, vagy életformává, hogy a gazdaság szereplői is felismerték: ha az egyén szintjén krónikus problémák jelentkeznek a gyors életmód miatt, az a termelésre sem lesz jó hatással. Ezért aztán kiépült a slow living piaca. Na és itt most álljunk meg egy pillanatra. Vagyis inkább ugorjunk, mert ezzel most inkább nem szeretnék foglalkozni. (Talán máskor.)
A lassú életmód azt is jelenti, hogy minél inkább igyekszünk megélni a jelen pillanatot, figyelünk arra, hogy mire fordítjuk az értékes időnket, azzal foglalkozunk, ami igazán számít nekünk. Ha a perfekcionizmusunknak búcsút tudunk inteni, nem hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, az előrehaladásunkat saját magunkhoz képest mérjük és nem abszolút értelemben vagy egy mások által definiált benchmarkhoz viszonyítjuk, akkor az élet szépsége és a bőség beköszönt az életünkbe.
Na igen, de hogyan valósítsuk ezt meg, ha – különösen a városban – állandó pörgés, feszültség, ingerek sokasága vesz körül? Mint minden változáshoz, változtatáshoz, ehhez is elsősorban önismeretre és tudatosságra van szükség. A gondolkodásunkat kell megváltoztatni, hogy az életünk változhasson. A nyugati ember gondolkodásmódjának lényege, hogy a biztonságérzet a körülmények teljes kontrolljának a függvénye. Amikor minden kiszámítható, rendben van, ismétlődik, rutinszerű, az jó, az biztonságot ad. Na most képzeljük el ezt a kontrollkényszert a városi pörgésben, amikor millió dolgot kell a figyelmünk homlokterében tartani és állandóan. Nemhogy nem tudjuk megvalósítani a lassú életmódot, de még az alapvető szükségleteinket is csak nagy nehézségek árán és csak részlegesen tudjuk kielégíteni.
Az élet tele van fordulatokkal, meglepetésekkel, fogadjuk el, hogy nem tudunk mindent kontrollálni. Ha megyünk az élet „flow”-jával, máris kevesebb lesz a stressz és jobban megtaláljuk a városban is a slow livinget. Sokan úgy képzelik, a városi slow living lényege, hogy időről-időre elmenekülünk: elmegyünk egy wellness hétvégére, kirándulni, elutazunk, valamilyen környezetváltozást eszközlünk. Pedig nem: sokkal fenntarthatóbb, ha elfogadjuk a környezetet amiben vagyunk és a gondolatainkkal, a fantáziánk segítségével próbáljuk kis lépésenként elhozni magunknak a lassú életformát.
Átgondolva a slow living lényegét, rájöttem, hogy sok tekintetben már jelenleg is így élek, ezek az elvek azok, amik meghatározzák az irányt, ami felé tartok. Személyes utam részleteivel és tudatosított példáimmal találkozhattok a jövőben többször is a blogomon és youtube csatornámon is. Tartsatok velem!
A blogomat mostantól itt érhetitek el: https://almapapi.substack.com/
