fotózás

Kezdeti tapasztalataim a stock fotózás területén

Már így a legelején szeretném leszögezni, hogy hatalmas tapasztalattal még nem rendelkezem a stock fotózás területén, de már egy ideje foglalkozom vele így vagy úgy, szóval véleményem azért van.:)

Hogy lettem tehát úgy stock fotós, hogy közben nem is vagyok stock fotós?

Nem vagyok profi fotós sem persze, amint az kiderült a korábbi írásaimból is, viszont roppant lelkesen és elhivatottan fotózok. A személyes benyomásaimat szeretném megosztani és még véletlenül sem akarom, hogy úgy tűnjön, másoknak is az én példámat kellene követniük. Magyarul: akinek nem inge…

Photo by Krisztina Papp on Unsplash

Pár éve kezdődött azzal, hogy csak halmozódtak, halmozódtak a képeim, amik már kezdtek nagyon nyugtalankodni a hard drive-okon és a szokásos nyilvános megmérettetésen túl szerettek volna némi kézzel fogható hasznot is hozni. Még az is kószán átfutott az agyamon, hogy indítok egy fotós vállalkozást, de ez hamar lekerült a napirendről, mert 1. nem akartam vállalkozást, 2. nem akartam inflálni a lelkesedésemet és elhivatottságomat a fotózás iránt, 3. nem akartam semmiféle OKJ-s képzést. Szerettem volna a fotózást megtartani a szabad önkifejezés és alkotás végső, de persze nem egyetlen eszközének.

Mivel az önbizalmam és a képességeimbe vetett hitem sosem ütötte meg az egészséges szintet – pozitív visszajelzések ide vagy oda – a fotózással való kapcsolatom is egy se veled se nélküled viszonnyá alakult, ami tovább nehezítette a következetes karrierépítést ezen a téren.

Elkezdtem feltölteni képeket a fizetős stock fotó oldalakra, mint a Shutterstock vagy a Getty. Nagyon lassan, nagyon limitált számban töltöttek le képeket innen, talán leginkább a szerkesztőségi célra beadott képeim fogytak. De ezek sem eléggé ahhoz, hogy szemmel látható összegre tehessek szert. Ennek már vagy 3 éve és tulajdonképpen le is mondtam arról, hogy azon a 3-4 képen kívül, amit egyszer-egyszer azóta is letöltenek bármi érdemi beinduljon ezen a fronton. Többe kerül a leves ugyanis, mint a hús. Sokan persze kifejezetten erre a műfajra állnak rá, gyártják a piacra, a más ízlésének megfelelő stock fotókat, és szert is tesznek ezzel szép jövedelemre.

Aztán elkezdtem blogot írni. Mármint egy másik blogot is, ahová szükségem volt tematikus képekre, olyanokra, ami nekem nincs. Így bukkantam rá az ingyenes stock fotó oldalakra, mint az Unsplash, a Pexels vagy a Pixabay. Szinte mindenhol akadt nem is egy jó minőségű, témához illő kép, amit használni tudtam. Tépelődtem, vajon mi veszi rá ezeket az igen jó fotósokat arra, hogy ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésre bocsájtsák a képeiket. Megnéztem jobban ezeknek az oldalaknak a kínálatát és lám-lám szembejött néhány olyan fotó is, ami nemcsak illusztrációs, kereskedelmi céllal, de egyébként is, művészileg ha úgy tetszik, kedvemre való volt. Fent vagyok néhány fotómegosztó oldalon, ahol sok követőm, barátom van, itt nyilvánvaló, hogy a fotózás öröme, vagy az a niche, amit fotózunk tartja össze a társaságot, de úgy tűnt, ezek az ingyenes stock fotó oldalak valamiféle harmadik lehetőséget kínálnak a fizetős, uncsi stock fotó oldalakon és a kis-nagy megértő, baráti közösségeken túl.

Photo by Krisztina Papp from Pexels

Önkéntes alapon, ingyen adod a fotód, amit gondosan kiválogatnak a szerkesztők és alapos szűrés után csak azokat támogatják a kereshetőség beállításával, amelyeket nagyon jónak és aktuálisnak ítélnek. Akkor sem egyszerre zúdítják rá a közönségre a fotókat, hanem csupán meghatározott mennyiséget egy adott időn belül. A minőség úgy tűnik, előbbre való a mennyiségnél. Például van olyan oldal, amelyik annak függvényében enged még több fotót feltölteni, hogy addig hogyan teljesítettél. Ha nem jól (nincs elég letöltés, lájk, nézettség, vagy sok képedet utasították el alapból), akkor korlátozza ezt a számot. Más oldalak ugyanezt úgy oldják meg, hogy ugyan feltölthetsz, de azt külön nem promózzák: ha valaki a profilodra keveredik, akkor onnan hozzájuthat a képhez, de egyébként nem kereshető a fotó kulcsszavakkal. Egyébként sem az ego itt a főszereplő, hanem a kép. Tényleg érvényes az, hogy sokszor még a legnagyobb, sokmilliós forgalmat elérő képek tulajdonosainak sem ismert a neve. Azaz, persze lehet tudni, ki az alkotó, ha valaki akarja, de mivel nem kötelező feltűntetni a szerzőt a képek alatt, ezért a képek többnyire teljesen önálló életet élnek.

Én azt látom – talán kissé naivan -, hogy ezekre az oldalakra sokkal inkább a fotózás szeretete és az adás öröme viszi az embereket, mint a nyerészkedés. Persze ne gondoljuk, hogy ez a sok jó fej ember csupán azért ad képeket, mert a lelkiismerete, vallása, társadalmi felelősségtudata, közösségi érzékenysége stb. ezt diktálja, hanem azért is, mert tudja, ez egy remek módja annak, hogy szélesebb körű ismertségre tegyen szert, ami később, hosszabb távon anyagilag is megtérülhet. Rövid távon csak nagyon kis összegek üthetik a feltöltők markát, az adomány (kávé) gombon keresztül, ahol a hálás letöltőknek van lehetőségük adományok küldésére is.

Krisztina Papp képe a Pixabay-en.

Én személy szerint egyenlőre azt látom, hogy a képeimet, amit adok, megbecsülik, gondos odafigyeléssel menedzselik. Őszinték, mint a fene, mert keményen „megmondják”, ha a képem nem fog elmenni, de ami igen, azt tolják veszettül.  Mindhárom oldal, ahol fent vagyok, más: nézettségben, letöltésben egyenlőre a Pexels vezet, pár nap alatt a képeim elérték a 240 ezres nézettséget, amelyeket több mint hatszázszor töltöttek le. Az oldalon az is visszakereshető, hogy hol jelentek meg a képek. Ez utóbbi nagyon klassz érzés, és óriási büszkeséggel tölt el, hogy utazási irodák, blogok, éttermek használják őket, sokszor megjelenítve egyébként a nevemet is, ami nem elvárás…Mindent egybevetve ez a fajta ingyenes (stock fotó oldal licensszel ellátott) terjesztés összehasonlíthatatlanul jobb, mintha rossz minőségben, kis felbontásban lopnák a képemet mondjuk a tumblr-ről, facebook-ról, amit rühellek, de tehetetlen vagyok.

Szóval egyenlőre nagy rajongója vagyok ezeknek az oldalaknak, és ha azt nézzük, hogy a feltöltő közösségek és szerkesztők nagy többsége fiatal, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy akár tetszik, akár nem, a világ valahol errefelé tart. De várjuk ki a végét, még nagyon az elején vagyok, és ehhez is, mint annyi minden máshoz sok-sok türelem kell, hogy lássuk, tényleg megérte-e.

 

4 Comments

  • Wallon-Hárs Viktor

    Kedves Krisztina!

    Én is hobbifotós vagyok, és belekóstoltam a stock világába is. Pontosan azért, amiért Te is: szerettem volna valamit kezdeni a képeimmel. Sokat olvastam utána, és a fizetős oldalak fórumain (Shutterstock, Alamy stb.) rendre az a nézet járja, hogy aki ingyenesen adja a képeit, az komolyan csökkenti azok esélyeit, akik nem szeretnék ingyen adni a komoly munkával felépített portfóliójuk képeit. Neked nem tudom miért éri meg (nyilván nem ebből élsz, tehát eleve nem anyagi oldalról közelíted meg).

    Ahogy írod, az ismertség sokat jelent, de ha belegondolsz, az igaz lehet, hogy aki ingyen szerzi be az illusztrációit, azt nem igazán érdekli, ki a kép szerzője. Van egy mondás: amiért nem fizetsz, azt nem becsülöd meg. Én is inkább afelé hajlok, hogy értetlenül nézzem, miért adja valaki ingyen a szuper képeit, amikor kaphatna értük pénzt is. Mert kaphatnál Te is, a Shutterstock pl. sokaknak jól jövedelmez, csak ki kell ismerni (valószínűleg másképp kellett volna, ha Neked nem sikerült). De vannak más, komoly, és jobban fizető ügynökségek is, mint pl. az Alamy.

    Tehát kíváncsi vagyok, mit gondolsz arról, hogy az elismertségen túl, mit nyersz az ingyenes “osztogatással” – és mit árthatsz a fizetős oldalak fotósainak.

    Köszi!
    Viktor

    • mykorniss

      Kedves Viktor!

      Ez a bejegyzés egy éve született, azóta a véleményem talán némileg árnyaltabb lett az ingyenes osztogatással kapcsolatban, különösen, mert szert tettem picit több tapasztalatra etéren. Na nem mintha megbántam volna, hogy ezeken az ingyenes stockfotó oldalakon vannak fotóim, sőt, úgy gondolom, hogy ennek továbbra is van létjogosultsága, amit semmi sem igazol jobban, minthogy ezeken az oldalakon egyre több szuper kép van fenn egyre több szuper fotóstól. Shutterstock-on és Alamy-n is ugyanúgy ott vagyok, ott persze azóta sem változott semmi: minimális letöltésszám. Bennem is felmerült, hogy csak azt becsülik meg az emberek, amiért fizetnek, de ez nem feltétlenül van így, a kép minőségéről pedig végképp nem mond semmit. Szerintem kétféle dolog van: aki pénzt akar keresni ezzel, ezért mindent megtesz, hogy a megbízói igényeket kiszolgálja, a keresletet kutassa és célzott termékekkel (fotókkal), szolgáltatásokkal álljon elő (fizetős oldalakon is). Ők szuper képeket készítenek, pont olyanokat, amire a Shutterstock ügyfélkörének szüksége van pl. Aztán ott vannak azok, akik nem akarnak feltétlenül megfelelni az igényeknek, vagy számukra nem prioritás az aktuális trend vagy kereslet kiszolgálása, megbízások szerzése minden áron…még pénzért sem. Nem, nem vagyok gazdag és jól jönne egy kis kiegészítő jövedelem nekem is. De mérlegeltem, próbálkoztam mindkét oldalon és végül rájöttem, hogy én a második kategóriába tartozom. Szeretek fotózni és szeretem azt és úgy fényképezni, ami és ahogy nekem tetszik. Ezeket a képeket számos helyen megosztom, miért ne tennék fel képeket azokra az oldalakra is, ahonnan legalább jogtisztán, jó felbontásban ezeket mások is letölthetik…és igen, sokszor megköszönik, hivatkoznak rám, amikor kiteszik. Az a véleményem, hogy ez a két oldal jól megfér egymás mellett, inkább kiegészítik egymást, mint ütik. A mai világban mindkettőre szükség van és aki igazán jó a szakmájában vagy nagyon lelkesen gyakorolja a hobbiját, az sikereket fog elérni, bármit is nevezzen annak.
      Úgyhogy Neked is sok sikert kívánok! 🙂
      Üdv, Kriszta

  • Wallon-Hárs Viktor

    Kedves Kriszta!

    Ha mégis úgy döntesz, hogy szeretnél pénzt is keresni a stock fotókból, akkor érdemes megfontolnod néhány dolgot. Megnéztem az Alamy és Shutterstock portfóliódat. 85 illetve 141 képpel valóban nem lehet eredményt elérni. Ha eléred az 1-2 ezret (minimum), akkor már van akkora választékod, hogy rendszeresen találhatnak a vevők megfelelő képet (a rendszeres feltöltés is fontos). A másik, és talán ennél is fontosabb a megfelelő cím és kulcsszavak. Úgy látom, hogy nem sokat foglalkoztál ezzel… Szóval nem csoda, hogy nincsenek eladásaid.

    Bocs, hogy részletekbe bocsátkoztam, de ha valaki olvassa a cikkedet, azt gondolhatja, hogy a fizetős stock fotózás nem működik, pedig de, csak foglalkozni kell vele.

    Üdv:
    Viktor

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *