Rövidülnek a nappalok, egyre kevesebb természetes fény ér bennünket, nyakunkon a tél. Én szeretem a telet, téli gyerek vagyok, a legsötétebb hónapokhoz kapcsolódik számomra a világ első megtapasztalása. Talán ebből is adódik, hogy számomra a sötétség és hideg (vagy a hidegben a mesterségesen létrehozott meleg) természetes közeg és azt ugyan nem állítom, hogy mindig várom ezt az időszakot, de sokszor gondolok rá jó szívvel, amikor a nyári kánikulában szenvedek.
A tél és a sötétség lelassulást, az (át)értékelés igényét is hozzák magukkal, érezzük, hogy ahogy az év, úgy mi is valaminek a végéhez közeledünk. Az elmélkedés és elengedés időszaka ez, amikor felmérjük, volt-e bármi, ami az elmúlt időszak pörgésében, teljesítményeiben, aktivitásában igazán hozzátett valamit az életünkhöz. Megvizsgáljuk, hogy a jó és rossz élmények, a sikerek és kudarcok milyen súllyal bírnak és mi vihető tovább belőlük a jövőbe. Hogyan hatott ránk a világ, a környezet, a kapcsolataink és megfigyeljük, mennyire alakította mindez a döntéseinket, választásainkat.
Gyakran tapasztalhatjuk, hogy az értékelési, lezárási folyamat hatására eluralkodik rajtunk a letargia, fáradtnak, üresnek érezzük magunkat és mindennek látjuk a jövőt, csak nem rózsaszínnek. Minden, amit csináltunk és elértünk jelentéktelennek tűnik, a kudarcok és el nem ért célok pedig óriásira nőnek és frusztrálnak. A legrosszabb az, amikor látszólag az értékelési folyamat maga is kudarcot vall és rádöbbenünk, hogy valójában fogalmunk sincs, hol tartunk és mire volt jó (mire jó), amit csinálunk. Még nem látjuk ezt és ez tovább frusztrál bennünket és aláássa a lelkesedésünket. Ebben a bizonytalan és sötét időszakban a pozitív életszemlélet megőrzése bizony nagy kihívások elé állíthat bennünket. Van pár trükk viszont, amivel kicselezhetjük a sötét, nyomasztó gondolatokat, amivel enyhíthetjük a frusztrációt anélkül, hogy homokba dugnánk a fejünket.
- Keresd a fényt! – Menjünk ki minél többet a szabadba, amikor süt a nap, ha kell úgy is, hogy eldobunk mindent és megyünk. Amikor borús az idő és legszívesebben bekuckóznánk a nappaliban, akkor is érdemes kimenni, legyen ez mindig az első számú prioritás. A friss levegő és a fény kombója páratlan. Ha nagyon elviselhetetlen kint az idő vagy már besötétedett, akkor is keressük a fényt. A fény minden formája jó hatással van a hangulatra: gyertya, lámpa, kandalló, fényfüzér. Én nemrég barátkoztam meg a ledes gyertyákkal, amelyek egész jól imitálják a valódi gyertyák fényét és még az is az előnyük, hogy felállhatunk mellőlük a szobában, nem tűzveszélyesek.
2. Idézd fel a szép pillanatokat az elmúlt évből, időszakból – Rájöttem, hogy én azért szeretek naplót írni, mert jól esik visszaolvasni, visszanézni az elmúlt eseményeket, történéseket. Jó nosztalgiázni, emlékezni, újra átélni dolgokat, különösen, amikor nemcsak mi, hanem a világ is körülöttünk a sötétség felé tart. Emlékezzünk a jóra, a szépre, hogy mindig fennmaradjon az etalon élménye, amit követnünk kell, ami erőt ad és amihez igazodni tudunk azokban a percekben is, amikor legszívesebben feladnánk.
3. Játssz! – Akármilyen furcsán is hangzik, játszani sokaknak nagyon nehéz. Azt gondolják, felnőttek és most már csak a kötelességeknek kell, hogy éljenek. Vagy sose tudtak igazán játszani, mert gyerekkorukból is hiányzott az önfeledtség. Nem késő megtanulni a dolgokat kicsit könnyedébben venni és engedélyt adni magunknak, hogy időnként elemelkedjünk a súlyos problémák és élethelyzetek okozta terhektől. A játék egyfajta könnyedséget ad mindennek, ellátjuk a dolgokat szárnyakkal, ha akarnak, repüljenek. Bármit vagy bármivel és bárkivel is játszunk, legyen az konkrét játék vagy a fantáziánkkal való játék, mindig öröm, önfeledtség kíséri ezt az élményt. Ünnepek környékén, amikor a család és barátok összejönnek, a társasjátékok is előkerülhetnek és feldobhatják estéinket.
4. Ne félj! – A sötétség sokszor kéz a kézben jár a félelemmel. A félelmünk táplálja és a félelmünk adja számára az energiát. Persze könnyű mondani, hogy ne féljünk, amikor nem ismerjük mit is rejt a sötétség, mi az, amitől nem kell félnünk. Az év vége ideális időszak lehet arra is, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, próbáljunk meg rájönni – ha nem is maradéktalanul – mi az, ami szorongással, kényelmetlen, kellemetlen érzéssel tölt el. Döntsük el, hogy megvilágítjuk egy kicsit a sötét oldalunkat is és bepillantást nyerünk a félelmeinkbe. Időnként kell ez is: merüljünk el a sötétségben, majd engedjük el!
