Rászánom az időt, mondom, közben pedig azon pörgetem az agyam, hogy na, abból milyen kevés is van. 57 éves vagyok, úgy gondolom, felnőtt, érett személyiség, tudatában annak, hogy immár jócskán a lemez B oldala forog. Ott is valahol a harmadik dalnál járhatok már, tehát amiből a legkevesebb van, az az idő. Hajtana az ösztön, hogy…
Ülök a TV előtt egy nagy adag fagyival a kezemben és bambán bámulom a képernyőt. Teljesen le vagyok lassulva és az idegeim már rég voltak simábbak, mint a bőröm (ezek egyébként állandó harcban állnak egymással, folyton vetélkednek, melyikük tud bonyolultabb alakzatokat és nagyobb összevisszaságot felmutatni). A csatornán aktuális kedvenceimet nézem, a japán selfcare videókat. De…
