Mindig is nagy vágyam volt, hogy végre rendszeresen, többé kevésbé lelkesen tudjak mozogni, sportolni. Ezt eddig életem során csak időszakosan sikerült megvalósítanom, mindig valami elvette a kedvem, valami közbejött, vagy egyszerűen csak ráuntam a dologra. Ennek ellenére nem adtam fel és kitartok amellett, hogy sohasem késő megtalálni azt a mozgásformát, ami kielégít és tartósan tudjuk…
Úgy volt, hogy ez idén véget ér. De aztán az élet másképp döntött és minden folytatódik úgy, hogy közben egy percre sem maradt abba. Meg kell tanulnunk együtt élni ezzel az egésszel. Meg kell próbálnunk elfogadni és alkalmazkodni a megváltozott és mostantól hivatalosan is az állandóan változó körülményekhez. Egyre több, egyre idegesítőbb, egyre felháborítóbb, egyre…
Miért is érdekel engem ez a téma? Ezt a blogot már negyven évesen el akartam kezdeni, mert mindent siettetek és valamiért szeretem magam öregíteni. De türtőztettem magam és vártam hosszú hosszú éveken át egészen mostanáig, amikor már talán van némi létjogosultsága, hogy a változókort illetően személyes tapasztalataimról írjak. Mert ugye az életközepi válság, ami egyébként…
Sokáig nem is tudtam, hogy valójában ezt teszem. Korábban, amikor azt mondták, hogy minimalista életmód, akkor egyből az ugrott be, hogy nincs semmim és egy tök üres lakásban ücsörgök, fehérre festett falak előtt, itt-ott némi (szigorúan natúr színű, lehetőleg IKEA) bútor társaságában. Azt gondoltam, hogy ez azoknak a fiatal életkezdőknek a kiváltsága, akik épp most…
Ülök a TV előtt egy nagy adag fagyival a kezemben és bambán bámulom a képernyőt. Teljesen le vagyok lassulva és az idegeim már rég voltak simábbak, mint a bőröm (ezek egyébként állandó harcban állnak egymással, folyton vetélkednek, melyikük tud bonyolultabb alakzatokat és nagyobb összevisszaságot felmutatni). A csatornán aktuális kedvenceimet nézem, a japán selfcare videókat. De…
Alaposan fő a fejem mostanában, nem is tudom, hogy örüljek, vagy bosszankodjak amiatt, hogy megint felvettem egy-két jópofa szokást. Jó-jó, hogy állítólag az életközepi válság (vagy úgy egyáltalán az öregedés) egyik tünete, hogy fiatalos tevékenységeket kezdünk el űzni, netán olyasmit, amit fiatalkorunkban mindig is szerettünk volna, de azért – mondja egyik énünk – illene figyelembe…
Pedig már én is egy középkorú, öregedő nő vagyok. Tisztában vagyok a társadalmi megítéléssel, azokkal az egyenlőtlenségekkel, amelyek a korosztályomat, a nememet (és így a kettőt együtt) érintik még a 21. században is. Nem szeretnék arról hosszasan méltatlankodni, hogy vajon történelmileg miért alakult így és mitől ilyen remekül fenntartható a mai napig az a rendszer,…
Teljesen váratlanul ért utol a szerelem 50 éves korom környékén. Nem vártam, nem számítottam rá, tulajdonképpen nem is igazán akartam. Én nem, de a sors igen. Úgy alakult, hogy a hobbim összehozott egy remek, tehetséges, jó fej emberrel, akivel előre meg nem fontolt szándékkal egymásba szerettünk. Kezdetben ez a szerelem sem volt más, mint a…
Vannak idősebben is szép nők, akikről mindenki tudja, mindenki látja, hogy szépek. Tele vannak velük a magazinok, mutogatják őket, mint követendő példákat, hogy lám-lám, ilyen és ilyen életmódnak, étrendnek, sportnak, stílusnak köszönhetően (még mindig) milyen vonzóak. Na de mi is számít szépnek 50 fölött? A rövid válaszom, hogy az, ami 20 évesen is: az önazonosság….
Mi nők, sokszor úgy érezzük, hogy ha kicsit saját magunk felé fordulunk, akkor elvesszük mástól az időt. Nekem legalábbis – hiába igyekszem egyre tudatosabban kezelni a saját magamra fordított időt – majdnem mindig van egy kis lelkiismeret furdalásom. Pontosan nem is tudom, hogy miért, mit kellene ahelyett tennem, amit éppen „bűnös módon” teszek, de a…
