Mottó: „Aki korán kel, az igen.” Woody Allen Ma reggel a mérlegre álltam és büszkén mondhatom, hogy elindult valamiféle fogyás a változófélben lévő életmódomnak köszönhetően. Ugyan én inkább az a fajta vagyok, aki bort iszik és vizet prédikál, azaz jobban szeretek beszélni és írni azokról a dolgokról, amit szükségesnek látok véghezvinni, azért a lelkiismeretem időnként…
Kétféle ember van: aki ír listát úgy általában mindenről és aki csak él bele az életbe, lesz, ami lesz. Én az első kategóriába tartozom inkább, bár bevásárláshoz nem szoktam listát írni, a párom a másodikba tartozik inkább, viszont a boltba csak listával megy. Tehát itt sem fekete-fehér minden, úgyhogy lesz miről írni. A bakancslistáról mindenki…
Mindig is nagy vágyam volt, hogy végre rendszeresen, többé kevésbé lelkesen tudjak mozogni, sportolni. Ezt eddig életem során csak időszakosan sikerült megvalósítanom, mindig valami elvette a kedvem, valami közbejött, vagy egyszerűen csak ráuntam a dologra. Ennek ellenére nem adtam fel és kitartok amellett, hogy sohasem késő megtalálni azt a mozgásformát, ami kielégít és tartósan tudjuk…
A változás, változtatás üdvös hatásairól már esett szó többször is az almapapin. Régebben, ha meghallottam a szót változás, az első, ami eszembe jutott az valami drasztikus, nagy hatásokkal bíró, fenekestül felforgató, gyökeres változás volt, 180 fokos fordulattal, teljesen más iránnyal, a prioritásoknak, céloknak a teljes átírásával. Úgy képzeltem, hogy egy tökéletesen új ember kel fel…
Szeretem ezt a helyet, bár most sajnos még zárva tart. Régebben gyakran megfordultam itt. Közel van Budapesthez, mégis a semmi kellős közepén található a nádasdladányi kastély. Varázslatos a kisugárzása, elindítja az ember fantáziáját, mi is történhetett itt anno. Fotós szemmel is remek választás, ha egy kis szépet, idillit, nyugisat akarunk fotózni. Pár éve, amikor arra…
Úgy volt, hogy ez idén véget ér. De aztán az élet másképp döntött és minden folytatódik úgy, hogy közben egy percre sem maradt abba. Meg kell tanulnunk együtt élni ezzel az egésszel. Meg kell próbálnunk elfogadni és alkalmazkodni a megváltozott és mostantól hivatalosan is az állandóan változó körülményekhez. Egyre több, egyre idegesítőbb, egyre felháborítóbb, egyre…
Igen, tudom, hogy ez meglepően hangzik, mert sokan úgy vagyunk vele, hogy na, csak a januárt éljük túl…ennél hidegebb, hosszabb, sötétebb, barátságtalanabb hónap aligha létezhet. Elfogyott a pénzünk, az ünnepek alatt teljesen kimerítettük a tartalékainkat, általában pár kilót fel is szedtünk, vagy legalábbis mindenféle gyomor- és bélproblémával küzdünk és úgy érezzük, hogy a tavaszi méregtelenítés…
Most, hogy közeledik a karácsony, kissé romantikus hangulatba (is) kezdek kerülni. Ugyanis hiányzik nagyon a párom, aki jelenleg Angliában rekedt az édesanyjánál és a vakcinát várja, hogy végre hazajöhessen. Tőle kaptam egyik első közös karácsonyunkra ezt a fantasztikus könyvet Helen Levitt fotóival. Helen Levittnek, az amerikai utcai fotósnak nagy rajongója vagyok, úgy gondolom, csodásan ragadta…
Miért is érdekel engem ez a téma? Ezt a blogot már negyven évesen el akartam kezdeni, mert mindent siettetek és valamiért szeretem magam öregíteni. De türtőztettem magam és vártam hosszú hosszú éveken át egészen mostanáig, amikor már talán van némi létjogosultsága, hogy a változókort illetően személyes tapasztalataimról írjak. Mert ugye az életközepi válság, ami egyébként…
Nemrég készítettem megint ilyen roppant egyszerű sós stanglit, ezer éve csinálom, nagyon gyors és a vendégek imádják! Azért olyan egyszerű, mert csak három fő hozzávaló szükséges a tésztához: tehéntúró, margarin és liszt. Semmi más. Mindenből egyforma mennyiség. Ja, és még egy pici só. Még anyukámtól tanultam az elkészítését több más egyszerű sós és édes süti…
