A belső kisugárzás, ha van, ha észrevehető, szerintem soha nem lehet igazán negatív. Úgy képzelem el, mint valamiféle fényt, valamilyen bizsergető, vonzerővel bíró aurát, ami körüllengi a tulajdonosát. Ráadásul mindenkinek nyitva áll az út ahhoz, hogy ilyen belső fénnyel, vonzerővel rendelkezhessen. Igen, mindenkinek. Mindenhonnan az folyik, hogy milyen is a vonzó nő, mit szeretnek a…
Sokáig nem is tudtam, hogy valójában ezt teszem. Korábban, amikor azt mondták, hogy minimalista életmód, akkor egyből az ugrott be, hogy nincs semmim és egy tök üres lakásban ücsörgök, fehérre festett falak előtt, itt-ott némi (szigorúan natúr színű, lehetőleg IKEA) bútor társaságában. Azt gondoltam, hogy ez azoknak a fiatal életkezdőknek a kiváltsága, akik épp most…
A napokban láttam egy érdekes filmet, ahol a főhős és csapata halhatatlanok voltak – legalábbis pár száz évig biztosan -, senki nem tudta őket elpusztítani és ezt a szerencsés/szerencsétlen adottságukat igyekeztek az emberiség megsegítésére, megmentésére fordítani az évszázadok során. Ez egyrészt elindította a fantáziámat, hogy én vajon mit kezdenék egy ilyen “kereszttel”, és mérlegelve egy…
Ülök a TV előtt egy nagy adag fagyival a kezemben és bambán bámulom a képernyőt. Teljesen le vagyok lassulva és az idegeim már rég voltak simábbak, mint a bőröm (ezek egyébként állandó harcban állnak egymással, folyton vetélkednek, melyikük tud bonyolultabb alakzatokat és nagyobb összevisszaságot felmutatni). A csatornán aktuális kedvenceimet nézem, a japán selfcare videókat. De…
…bárki bármit is mond. Annyira bírom azokat a viszonylag fiatal influenszereket, bloggereket, újságírókat, akik megmondják, hogy hogyan kell szépen öregedni. Szépen, lassan, egészségben, örömben. Értem én, hogy az embereket inspirálni kell, elhitetni velük, hogy még kellenek és fő az optimizmus, de amikor az egyszeri néni (lásd pl. én) azt látja, hogy hiába küzd, akkor sem…
Mindig is szkeptikus voltam az úgynevezett romantikus komédiákkal szemben. Talán, mert én valahogy ezt így olvasom: komédia, amit a romantikából csinálnak. Eléggé hervasztónak találom a szerelmi drámákat és az erotikus jelzővel illetett filmeket is. Nem is beszélve a sorozatokról. De most itt nem az a csavar jön, hogy akkor mi is az, amit általában kedvelek:…
Alaposan fő a fejem mostanában, nem is tudom, hogy örüljek, vagy bosszankodjak amiatt, hogy megint felvettem egy-két jópofa szokást. Jó-jó, hogy állítólag az életközepi válság (vagy úgy egyáltalán az öregedés) egyik tünete, hogy fiatalos tevékenységeket kezdünk el űzni, netán olyasmit, amit fiatalkorunkban mindig is szerettünk volna, de azért – mondja egyik énünk – illene figyelembe…
Pedig már én is egy középkorú, öregedő nő vagyok. Tisztában vagyok a társadalmi megítéléssel, azokkal az egyenlőtlenségekkel, amelyek a korosztályomat, a nememet (és így a kettőt együtt) érintik még a 21. században is. Nem szeretnék arról hosszasan méltatlankodni, hogy vajon történelmileg miért alakult így és mitől ilyen remekül fenntartható a mai napig az a rendszer,…
Öt percig is eltartott a dilemmázásom, amit végül lezártam azzal, hogy nem tudom magam megtagadni és most sem gyönyörű tájképeket és természetfotókat mutatok Bulgáriáról, hanem embereket, akiket imádok fényképezni (tetszik nekik, vagy sem…). Pedig mitagadás, Bulgáriának csodaszép természeti adottságai vannak, volt is benne részünk rendesen, mert autóval többet láttunk az országból, mintha repülővel mentünk volna…
Azt mondják, ez a legnehezebb. Valóban így lehet, viszont nekem nem a nehézsége miatt imponál, hanem mert hihetetlen örömforrás tud lenni, ha sikerül! Amolyan feladatorientált, kipipálós típus vagyok, tudom, hogy vannak olyan dolgok az életben, amelyek szükségesek, ami nélkül nincsenek mindennapjaink, ami sokszor nehéz, kényelmetlen, de kell, mert valamilyen szempontból fontos, vagy fontos a szeretteinknek,…
