Rászánom az időt

Rászánom az időt, mondom, közben pedig azon pörgetem az agyam, hogy na, abból milyen kevés is van. 57 éves vagyok, úgy gondolom, felnőtt, érett személyiség, tudatában annak, hogy immár jócskán a lemez B oldala forog. Ott is valahol a harmadik dalnál járhatok már, tehát amiből a legkevesebb van, az az idő. Hajtana az ösztön, hogy amíg bírom és lehet, minél többet kihozzak az életből. Igen, az életből, vagy inkább a létből és nem az én életemből. Nem az utolsó dalokból az én lemezemen. Mert ezek a dalok még nem készültek el, még megírásra várnak.

Rászánom az időt. Igen, ez talán a legnehezebb, amikor úgy érezzük, hogy már bőven nincs annyi hátra, mint amennyi mögöttünk van. Igyekszünk magunkat formába hozni, lendületben tartani, hogy – többnyire – ugyanazt az utat folytassuk, amit addig jártunk. Hogy a B oldal már szépen, az előzőek mintájára, hasonló hangulatban, hangszerelésben készüljön el. Hogy megvegyék majd, hogy jó háttérzene legyen, emészthető, andalító, kiszámítható. Hogy amikor készül a nekrológ, egyértelmű legyen, mit is írnak.

Na igen: rászánni az időt arra, hogy esetleg lássuk, nincs is min változtatni. Mert így jó, ahogy van és a helyünkön vagyunk. Nem kell mindenáron megújulni és nem kell mindenáron életciklusok végét vizionálni. De ezt a befektetést, az időt, nem takaríthatjuk meg akkor sem.

A „slow living” (lassú életmód) életforma tulajdonképpen erről is szól: adjuk meg a módját a dolgoknak, adjunk elég időt annak, hogy kibontakozzon a jövőnk, hogy eljöjjön a következő fejezet. Persze a slow living mozgalom nem csak erről szól, hanem egyéb tágabb értékek, vagy akár konkrétabb célok képviseletéről is, mint például a helyi közösségek segítése, a tradicionális értékek felelevenítése és megélése, az egészséges, organikus ételek termesztése és fogyasztása, a gyorsuló élethez szorosan köthető technikai vívmányok használatának mérséklése vagy általában a stresszkezelés.

Rászánom az időt arra, hogy ne a vakvilágba tervezzek, ne azért tervezzek, mert kell, mert év eleje van vagy a szülinapom. Azért se, mert megszoktam, vagy mert mindig is ez jött be vagy mert most aztán be kell osztanom az időmet vagy a pénzemet. Elengedem ezt a kényszert, viszont ha rászántam az időt és arra jutottam, hogy új utakat kell felfedeznem, akkor bizony belevágok és megtervezem a lépéseimet.

Én most ilyen fázisban vagyok éppen és óriási kihívás számomra, hogy tényleg rászánjam az időt és meglássam, kell-e egyáltalán….bármit, valamit. Ne töltsem ki a perceket pótcselekvésekkel, ne generáljak problémákat és ne sodródjak vakon a megszokott mederben folyó árral. Meglássam, hogy merre tovább. Ti rászánjátok az időt?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük