Rászánom az időt, mondom, közben pedig azon pörgetem az agyam, hogy na, abból milyen kevés is van. 57 éves vagyok, úgy gondolom, felnőtt, érett személyiség, tudatában annak, hogy immár jócskán a lemez B oldala forog. Ott is valahol a harmadik dalnál járhatok már, tehát amiből a legkevesebb van, az az idő. Hajtana az ösztön, hogy amíg bírom és lehet, minél többet kihozzak az életből. Igen, az életből, vagy inkább a létből és nem az én életemből. Nem az utolsó dalokból az én lemezemen. Mert ezek a dalok még nem készültek el, még megírásra várnak.
Rászánom az időt. Igen, ez talán a legnehezebb, amikor úgy érezzük, hogy már bőven nincs annyi hátra, mint amennyi mögöttünk van. Igyekszünk magunkat formába hozni, lendületben tartani, hogy – többnyire – ugyanazt az utat folytassuk, amit addig jártunk. Hogy a B oldal már szépen, az előzőek mintájára, hasonló hangulatban, hangszerelésben készüljön el. Hogy megvegyék majd, hogy jó háttérzene legyen, emészthető, andalító, kiszámítható. Hogy amikor készül a nekrológ, egyértelmű legyen, mit is írnak.
Na igen: rászánni az időt arra, hogy esetleg lássuk, nincs is min változtatni. Mert így jó, ahogy van és a helyünkön vagyunk. Nem kell mindenáron megújulni és nem kell mindenáron életciklusok végét vizionálni. De ezt a befektetést, az időt, nem takaríthatjuk meg akkor sem.
A „slow living” (lassú életmód) életforma tulajdonképpen erről is szól: adjuk meg a módját a dolgoknak, adjunk elég időt annak, hogy kibontakozzon a jövőnk, hogy eljöjjön a következő fejezet. Persze a slow living mozgalom nem csak erről szól, hanem egyéb tágabb értékek, vagy akár konkrétabb célok képviseletéről is, mint például a helyi közösségek segítése, a tradicionális értékek felelevenítése és megélése, az egészséges, organikus ételek termesztése és fogyasztása, a gyorsuló élethez szorosan köthető technikai vívmányok használatának mérséklése vagy általában a stresszkezelés.
Rászánom az időt arra, hogy ne a vakvilágba tervezzek, ne azért tervezzek, mert kell, mert év eleje van vagy a szülinapom. Azért se, mert megszoktam, vagy mert mindig is ez jött be vagy mert most aztán be kell osztanom az időmet vagy a pénzemet. Elengedem ezt a kényszert, viszont ha rászántam az időt és arra jutottam, hogy új utakat kell felfedeznem, akkor bizony belevágok és megtervezem a lépéseimet.
Én most ilyen fázisban vagyok éppen és óriási kihívás számomra, hogy tényleg rászánjam az időt és meglássam, kell-e egyáltalán….bármit, valamit. Ne töltsem ki a perceket pótcselekvésekkel, ne generáljak problémákat és ne sodródjak vakon a megszokott mederben folyó árral. Meglássam, hogy merre tovább. Ti rászánjátok az időt?