Kalóriaszámolás helyett használd a józan eszed!

Fogyás? Ó igen, még mindig napirenden, bár a nyári bikiniszezon közelsége most nem bír olyan hatalmas fenyegető erővel, mivel inkább tartunk a megengedőbb őszi/téli habzsi-dőzsi és tartalékolási időszak felé. De vigyázzunk! Az anyagcserénk a változókori hormonváltozásoknak köszönhetően a posztmenopauzában jelentősen lecsökken, így minden felszedett plusz kilótól egyre nagyobb erőfeszítést igényel megszabadulnunk. Újabban én már nem is a kilóimat mérem, hanem a derékbőségemet: mint tudjuk az ideális az, ha ez 80 cm alatt marad nők esetében, de a 88 cm az az abszolút maximum. Efölött ugyanis a szív- és érrendszeri betegségek kockázata ugrásszerűen megnő.

Akkurátus és tudományos lény lévén a fogyókúrába is nagyon körültekintően vágtam bele (többször is). Többek között letöltöttem egy alkalmazást, aminek a segítségével nyomon tudtam követni a bevitt táplálék kalóriatartalmát. Ez zseniális, gondoltam, amikor az app az elején gyorsan kiszámolta, hogy a fogyáshoz mekkora a napi kalória szükségletem mérsékelt mozgás mellett és minden egyes ételt és alapanyagot megtaláltam az adatbázisban, akár vonalkódot szkennelve is…ah, magas technológia, már-már elolvadok a profizmustól! Továbbá, nagyszerű mindenkor tisztában lenni azzal, hogy a tápanyageloszlás az ideálisnak megfelel-e, hiszen az ételekről ezt az infót is le tudod tölteni.

Bírtam én, bírtam mintegy 30 napig, aztán valahogy elment a kedvem az egésztől, túl nagy macera volt mindig elővenni és beütni a megfelelő ételt, a mennyiségét, vagy ha kicsit is komplikáltabb dolgot ettem, akkor az összetevőkkel bajlódni. Fogytam két kilót, nem mondom, hogy ennek nem volt benne szerepe, mert az applikáció fegyelmez. De aztán amikor azon kaptam magam, hogy becsapom az appomat (mert fegyelmezni akar és azt nem tűröm :)), akkor rájöttem valamire: a porciók és kalóriák betartása, az ideális súly elérése azért csak és kizárólag rajtam múlik és az app mellékzörejei mellett jobb, ha egy idő után elkezdek figyelni a saját belső hangomra is.

Az applikáció használata közben megfigyeltem pár alapvető szabályt, ami aztán visszaköszönt profi fitnesz oldalakon is, így eldöntöttem, hogy félreteszem az alkalmazást és ennek megfelelően folytatom.

1. Nem kell számolni a kalóriát. – Bár igaz, hogy ha fogyni akarunk, akkor a legfontosabb dolog, hogy kevesebb kalóriát vigyünk be, mint amennyit felhasználunk, ezt a szabályt viszont érdemes kicsit életszerűbben megközelíteni. 30 napos szigorú kalória és tápanyag számlálás után azért valljuk be, kevés olyan ember van, akinek fogalma sincs, mi hány kalória és kb. mit tartalmaz. Azt is tudjuk, hogy nagyjából milyen napi rutin szerint élünk (hány kalóriát égetünk), és emellett hány kalória kell a súlyvesztéshez. Nagyjából. De ez elég is. Fölösleges időpocsékolás és stressz forrás az állandó számolgatás.
2. Nem kell minden nap ugyanannyi kalóriát bevinni. – Nem vagyunk robotok, az anyagcserénk sem és a napi, heti programjaink sem feltétlenül állandóak. Ezért elég, ha átlagosan tartjuk az adott kalória mennyiséget. Na nem éves szinten, hanem mondjuk hetente. Ha hétvégenként van egy kis ereszd el a hajam anyuéknál, vagy elmegyünk inni a barátnőkkel, akkor hétköznapokon  bizony le kell csípni a kalória adagból.
3. A tápanyag arányokat figyelni kell. – Van egypár hüvelykujj szabály, amit pofon egyszerű nyomon követni, betartani meg hát… na azért ahhoz kell egy kis fegyelem. De ha ezek lebegnek a szemünk előtt minden étkezésnél, akkor előbb-utóbb megszokhatjuk:

• Napi három főétkezés legyen: az étel elférjen egy tányéron. Tehát ha van leves is, akkor az van, és kész, legalábbis én így értelmezem. Az adag fele legyen zöldség, negyede fehérje, a maradék szénhidrát és zsír.
• Lehet napi két köztes étkezés: az adag elférjen a markodban. Gyümölcs, fehérje, zöldség, magok a preferencia.
• Általában érvényes, hogy minden étkezéshez együnk valamennyi fehérjét.
• Napi szinten 25-30 gramm rost bevitele ajánlott, hogy az emésztésünk rendben legyen, a bélbaktériumaink örüljenek és fogyjunk is akár. Mindezt sok-sok folyadék, elsősorban víz fogyasztásával egybekötve!
• Ha alkoholt fogyasztunk, akkor ahány pohár, annyival kevesebb nasi. (Ésszerűtlen mennyiség nem számít, de akkor meg már úgyis mindegy, majd ledolgozzuk a következő napokon…?)
• A szószok és öntetek nagyon számítanak, csak óvatosan velük!
• Jó, ha rendszeresen böjtölünk (akár követhetjük az ún. időszakos böjtöt), hogy a méregtelenítő folyamatok beindulhassak és hogy a hasnyálmirigyünk is összekaphassa magát és megfelelően működjön az inzulinrezisztencia/diabétesz kialakulását megelőzendő.

4. FONTOS! Ha egyszer…vagy kétszer…vagy többször is eltértünk az általunk kijelölt diétától, akkor se fogjuk fel úgy, hogy bűnöztünk és már nincs visszaút a lejtőről, jobb, ha az egészet hagyjuk is a francba. Ez az, amit nekem is még kitartóan gyakorolnom kell. Ilyenkor – tele hassal, felpuffadva, lelassulva, szétfolyva, fáradtan, részegen – nem az a helyes reakció, hogy másnap reggel egy hatalmas szelet vajas lekváros parasztkenyérből készült pirítóssal kezdünk cukros tejeskávéval leöblítve, mert úgyis megette a fene, hanem visszaállunk az eredeti kerékvágásba mielőbb. Engem ilyenkor az szokott leginkább visszatartani a következetességtől, hogy tényleg úgy érzem mindent visszahíztam, pedig ez csak rosszabb lesz, ha tovább zuhanunk a lejtőn.
5. Mozogjunk mindenképp! Akár fáj itt-ott, akár nem. Valamit biztos tudunk csinálni. A hasi zsír égetéséhez a legjobb a napi minimum 30 perc kardiómozgás (séta, bicikli, kocogás, aerobik, tánc).

Szóval hajrá, mindent bele az őszi/téli időszakban is! Nektek van valamilyen bevált módszeretek?