Van valami semmihez sem fogható öröm abban, amikor egy film végéhez érve kiveszem a tekercset a fényképezőgépből és előhívom. Egyszercsak meglátom, mi kerekedett ki abból, amit addig csak sejtettem, vajon visszaadják-e a képek a hangulatot, amit terveztem, ami a fejemben volt a kép készítésekor? Ma már minden digitális, a fotózás sokkal, de sokkal egyszerűbb digitális kamerával, telefonnal. Az eredmény azonnali, a látvány megváltoztatható. Élek is ezekkel az előnyökkel.

De a hagyományos, filmre történő fotózásnak is megvan a maga varázsa: idézi a gyerekkoromat, amikor nagyapámmal a fürdőszobában hívtuk elő a filmeket, a képek egészen más minőséget, textúrát képviseltek, függően a filmtől, kamerától, fotóstól. Minden képnek, még a látszólag jelentéktelennek is, hangulata van. Szerintem. Pláne, ha a fotó tárgya is maga a környezeti hangulat megjelenítése.

Pár éve készítettem ezeket a téli borús, nedves, fekete-fehér képeket Budapesten. Alig várom, hogy újra kezembe vehessem az analóg kamerám!:)