Mindig is nagy vágyam volt, hogy végre rendszeresen, többé kevésbé lelkesen tudjak mozogni, sportolni. Ezt eddig életem során csak időszakosan sikerült megvalósítanom, mindig valami elvette a kedvem, valami közbejött, vagy egyszerűen csak ráuntam a dologra.
Ennek ellenére nem adtam fel és kitartok amellett, hogy sohasem késő megtalálni azt a mozgásformát, ami kielégít és tartósan tudjuk csinálni. Mert ugye a „mi a legjobb mozgásforma” kérdésre a legkézenfekvőbb válasz az, hogy „az, amit szívesen és fenntartható módon, rendszeresen csinálsz”. Többféle sportot is kipróbáltam már, a lelkesedésem azonban sosem volt túl tartós. Fiatalabb koromban többször is nekifutottam a súlyzós edzéseknek, a testépítésnek is, és akkoriban elég gyorsan értem is el eredményt az erőfeszítéseimnek köszönhetően. Emlékeim szerint elég lelkes is voltam. Viszont mindig volt valami életesemény, ami közbeszólt, aztán valahogy a divatból is kiment ez a fajta mozgás, így abbahagytam a súlyemelést.
Nemrégiben történt viszont, hogy szembesülnöm kellett azzal, milyen gyenge is az izomzatom. Egyszer fel akartam lépni egy alig csípőmagasságú emelvényre, de visszahuppantam a talajra. Először azt hittem, hogy megszédültem, vagy megcsúszott a lábam az emelvény szélén, de a párom azonnal kimondta a valós okot: gyenge a comb- és csípőizmom, nem bírt felemelni ilyen magasságba. Eldöntöttem, ez így nem maradhat, hiába a sok gyaloglás, úgy tűnik ez nem elég, célzottan kell az izmokat edzeni.
Sokáig gondolni sem mertem arra, hogy újra elmenjek a konditerembe, inkább gerinctornával, pilatesszel próbálkoztam – ami persze nagyon hasznos volt – de alatta maradt az ingerküszöbömnek. Aztán mégis rászántam magam: megpróbálom a súlyzós edzéseket lesz, ami lesz…amolyan lájtosan először, óvatosan, kimérten, hiszen – gondoltam – nem való ez már nekem, meg biztos összesúgnak a termi nagyfiúk a hátam mögött. Saját edzéstervet alakítottam ki magamnak korábbi tapasztalataimból kiindulva, mert hiszem, hogy edzésterv nélkül nem lehet nekivágni az ilyesminek és heti háromszor rendszeresen „lejártam” a terembe. Egészen addig, amíg a járvány közbe nem szólt. Az életmódváltásom részeként elengedhetetlen volt, hogy folytassam izmaim erősítését/építését, így beszereztem otthonra is pár szett súlyzót és erősítő gumiszalagot. Sőt, mostanság a saját testsúlyos edzéssel (calisthenics) is próbálkozom, persze nagyon kezdő szinten. Ehhez legalább 10 kilótól meg kellene szabadulnom, hogy igazán haladni is tudjak.
Túl a személyes lelkesedésen, nézzük miért nem késő, sőt miért kifejezetten jó, ha valaki 50 fölött, nőként ezt a mozgásformát választja.
- Az izomépítés áldásos hatásai kortól függetlenek – az izomzat erőben tart minket, kalóriát éget, segít fenntartani a súlyunkat, és hozzájárul az egyensúlyunk megtartásához, a csontjaink szilárdságához. Az izomtömegünk 50 éves kor felett rohamosan csökken, önmagában ezért már érdemes nagyobb hangsúlyt helyezni a tömegnövelésre, minél többet használni és terhelni izmunkat. Az izomtömeg növekedése tulajdonképpen válaszreakció a szervezet részéről az elvégzett gyakorlatokra. Ha az izmaid nem képesek elvégezni a feladatot, amit rájuk osztasz, a szervezet gondoskodik arról, hogy az izmok teherbíró képességét növelje. Minden korban, és ez alól az egészen idős kor sem kivétel. Tehát sohasem késő elkezdeni!
- 50 fölött több türelem kell az erős és izmos test megszerzéséhez, de megéri – a növekvő életkor velejárója, hogy sokminden lelassul az emberi szervezetben, így az izmok kialakulása is. Az izomfejlesztés több időt vesz igénybe, lassabban regenerálódnak az izmok, az ízületek egy-egy megterhelőbb edzés után, így jobb, ha mindig tartunk egy-két nap szünetet az edzések között.
- Az izomtömegnövelő edzések kiválóan gyorsítják a lassuló anyagcserét, égetik a zsírt, erősítik a csontokat és csökkentik a krónikus betegségek kialakulásának esélyét, vagy akár gyógyíthatják is a már kialakult betegségeket.
- Erős izmokkal tovább használhatjuk a testünket a megszokott módon: nem kényszerülünk tolószékbe egészen idős korunkra, el tudjuk kísérni a családunkat kirándulásokon, utazásokon anélkül, hogy miattunk kelljen visszafogni a tempót, sokáig maradhatunk önállóak, önellátóak és élvezhetjük az élet kínálta megannyi örömöt.
Ne felejtsük el: a nő és a teste csoda. Minden életkorban.
