A változás, változtatás üdvös hatásairól már esett szó többször is az almapapin. Régebben, ha meghallottam a szót változás, az első, ami eszembe jutott az valami drasztikus, nagy hatásokkal bíró, fenekestül felforgató, gyökeres változás volt, 180 fokos fordulattal, teljesen más iránnyal, a prioritásoknak, céloknak a teljes átírásával. Úgy képzeltem, hogy egy tökéletesen új ember kel fel reggel az ágyból, szinte már-már csoda történik. Mióta beléptem életem közepébe, vele mindenféle (életközepi) válságba, megfejelve a hormonok őrült táncával, már tudom, hogy a változás az elsősorban nem mindez. A változás egy jóval összetettebb, lassabb, időnként láthatatlan folyamat, ami sokmindenből állhat: a változtatási szándékból, döntések sorozatából, apró lépések, célok kitűzéséből, pici módosításokból, szépítésekből, alakításokból, de mindenek előtt abból, hogy alaposan megvizsgáljuk, honnan is indulunk, mi a bázis, min és miért is szeretnénk változtatni.
Az értékrendünk, az alapvető prioritásaink, az erkölcsi normáink csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem változnak. Nem változik a vérmérsékletünk, a családunk, a „hozott” keresztek és áldások.
Tulajdonképpen nem is változunk?
A változókorral óhatatlanul elindul egy változási folyamat, ami nemcsak fizikai, de pszichés, szellemi változás is. Az önvizsgálat, a visszatekintések, a bázis feltérképezése fontos alapja a tudatos döntések meghozatalának. Én is időről időre igyekszem visszatérni nem egy, de hangulattól függően több különböző bázishoz is, hogy felülvizsgáljam, ahhoz az állapothoz képest most hol tartok. Egy bizonyos kor fölött – ha elértük az ezzel járó bölcsességet is – már nem bolygatjuk a hozott dolgokat, nem akarunk minden nehézséget, belső akadályt a körülményekre fogni, nem hárítjuk a felelősséget. A bázishoz való visszatérés már nem a másokra való mutogatást és az önsajnálatot jelenti, hanem egy szabad, önazonos ember visszatekintését múltbeli lépéseire, múltbeli motivációira. Mi mozgatott akkor engem? Mi volt fontos az életemben és miért? Most mik a prioritásaim? Még mindig érvényesek az akkor oly jól működő válaszok?
Mivel mostanában leginkább a saját kreativitásommal kapcsolatos kérdések foglalkoztatnak, elővettem korábbi produktumaimat, megkísérelve rábukkanni, évekkel ezelőtt vajon mi is mozgatott. Így jutottam egy elsősorban fotózással foglalkozó mikroblog felületre, ahol már hét éve fenn vagyok, több tízezer követővel, de ennél jóval kevesebb rendszeres, aktív követői bázissal. Volt egy kisebb, szinte baráti csapat, akik fotózással foglalkoztak, de mivel csak online ismertük egymást úgy ahogy, rendszeresek voltak a körkérdések azzal a céllal, hogy egymást jobban megismerjük. Meglepő és egyúttal tanulságos volt látni, hogy a legtöbb ilyen körbejáró, egyszerű kérdésre adott válaszom ma is ugyanúgy igaz, megállja a helyét, sőt még a prioritásaim sem igazán változtak.
De akkor mi van a fejlődéssel? Mi van a haladással, a megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodással? Kiderült, az alapvető dolgokat illetően ugyanúgy érzek, gondolkodom ma is. Ez a felismerés – jelen kaotikus világunkban – olyan megnyugtató volt! Rájöttem, hogy nem kell mindig feltalálni a spanyolviaszt, különösen, ha arra már egyszer ráakadtunk.
(Kép: Almapapi Photography)
