Miért a menopauza?

Miért is érdekel engem ez a téma? Ezt a blogot már negyven évesen el akartam kezdeni, mert mindent siettetek és valamiért szeretem magam öregíteni. De türtőztettem magam és vártam hosszú hosszú éveken át egészen mostanáig, amikor már talán van némi létjogosultsága, hogy a változókort illetően személyes tapasztalataimról írjak.

Mert ugye az életközepi válság, ami egyébként már a negyvenes éveim elején elért, az – sokakkal ellentétben állítom – nem tévesztendő össze a menopauzával és az azzal jelentkező tünetegyüttessel.

Mivel az utóbbi időben egyre többet lógok menopauzával foglalkozó oldalakon – próbálva magyarázatot találni valós vagy vélt tüneteimre – úgy gondoltam, hogy talán helyesebb, ha az elméleti okulással párhuzamosan a gyakorlatot is tudatosabban és közelebbről veszem szemügyre. Vagyis leírom, hogy érzem, hogyan élem át mindezt én.

Az első, ami feltűnt az ötven fölötti nőkkel foglalkozó oldalakkal, blogokkal csatornákkal kapcsolatban, hogy a legtöbb nagyon is pozitívan áll a klimaxhoz, szinte túláradó lelkesedéssel igyekszik a nőket megnyugtatni, bíztatni, lelkesíteni („második tavasz”, „új élet” stb.), ami persze mindig kellemes és bevallom, engem is inspirál, hogy lehetek én még olyan jó kondiban, mint az a valójában 70 felé közeledő, de magát ötvenesnek eladó blogger vagy youtuber. Magas pulzusszámmal, levegő után kapkodva mondják, hogy semmi ok a pánikra, el kell szépen fogadni a változást.

Mi a célom ezzel?

Mivel azt már eddig is tapasztaltam, hogy a menopauzával járó tünetegyüttes igenis létezik, ezen a blogon inkább azt szeretném kideríteni, hogy vajon az ezzel kapcsolatos félelmek  léteznek-e, valóban olyan nagy megpróbáltatás-e ez az időszak a nőknek, vagy az egész csak egy újabb jó kis marketingfogás, hogy a félelemkeltéssel vásárlásra buzdítsák a népet.

Mindenki másképp éli meg ezt az időszakot (is) az életében. Régen falun, nagyanyáinknál még név sem létezett igazán erre. Ha egyáltalán megérték ezt a kort, akkor egyszerűen csak hamarabb elfáradtak a kemény munkában, mondogatták, hogy már ők sem a régiek, fájnak a csontjaik stb. Testük már jóval korábban elkezdett átalakulni, asszonyosodni a munkának, szüléseknek, életmódnak köszönhetően. Egyszercsak észrevétlenül fejkendős öreg nénik lettek, akik otthon még mindig keményen gyűrték a házimunkát az első szívrohamig, ami el is vitte őket.

Éppen azért, mert mindenki annyira másképp éli meg ezt az időszakot, és mert utálok ítélkezni és nem hiszek az egyedül létező igazságban, elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy ezeken az oldalakon minél szubjektívebb képet adjak a klimax állapotáról, arról, hogy mindezt hogy élem meg én. Ugyanakkor ez nem fog megakadáyozni abban, hogy információkat, tudást, tapasztalatot gyűjtsek nőtársaimtól és szakemberektől, ki hogy éli meg, hogy kezeli, mit csinál a változás korában. És persze megpróbálom ezeket megosztani veletek.

Tartsatok velem ezen az izgalmas úton!