Kíváncsi és kísérletező alkat vagyok, és remélem, hogy ez jól jön majd az idő előrehaladtával, amikor a szellemi leépülés kockázata fenyeget. Szinte minden érdekel – legalábbis valameddig -, ami az újdonság erejével hat, ami valamilyen módon közelebb hozza a világot, megkönnyíti az életemet, újfajta szórakozást biztosít. Ilyenek az új kommunkációs formák is (vagy persze nem is feltétlenül annyira újak, de mindenképpen fiatalnak tekinthetőek), mint például a podcastok.
Lévén ritka ötvenes blogger, youtuber, utcai fotós, mostmár azt is kijelenthetem, hogy aktív podcast hallgató vagyok. Hiszen hogy is lehetne jobban elütni az időd hosszú esti egészségügyi sétáimon, vagy a városban barangolva egyedül, kamerával a kezemben, mint podcastokat hallgatva. Az az egyik nagy előnye a podcastoknak, hogy kicsit pihentetik a szemet: végre nem (csak) az online, vagy nyomtatott formában elénk tárt szövegen gúvasztjuk a szemünket, hanem roppant egyszerűen meghallgatunk egy – általában igen jó minőségben felvett – beszélgetést érdekes emberekkel. Ez nem olyan, mint a rádió: nincs reklám, nincs zene (nagyon), nincs agymosás, csak szövegelés. És persze bármikor leállíthatom és hallgathatom újra kedvemre, amikor ismét olyanok a körülmények. Szóval egy remek kis eszköz.
Ezért is örültem, amikor belenéztem a nőklapja.hu-ba, és megláttam alul a podcast boxot. Őszintén szólva nem tudtam, vagy nem tudok róla, hogy korábban is lett volna a Nők Lapjának ilyen kezdeményezése. Gyorsan feliratkoztam mindkét podcastra: az Inspiráló Nők-re és az Anyámtól Örököltem-re. Mindkét csatornáról hallgattam már egy pár műsort és nagyon bejöttek a beszélgetések, meglepő vendégekkel, számomra új tartalommal. Elég sok podcastra iratkoztam fel az utóbbi időben, legtöbbjük magyar közéleti csatorna, vagy külföldi életmód, (középkorú) nőknek szóló podcast. Ehhez a kettőhöz hasonlóval még nem találkoztam és igen jó kezdeményezésnek tartom.
A legutóbbi, amit tegnap hallgattam, egy beszélgetés volt Dr. Törőcsik Mária közgazdásszal, trendkutatóval (ami önmagában is érdekes foglalkozásnak tűnik), és többek között megtudtam, hogy mi a magyarázat arra, hogy az ember válságok és változások hatására sem változtat nagyon fogyasztási szokásain, vagy ha látszólag csökken is a fogyasztása valaminek és trend lesz az ún. nemfogyasztás, akkor sem biztos, hogy az emberek összessében hajlandóak a tudatos, fenntartható, kevesebb fogyasztással járó életformára….ami persze visszahat a termelésre és szolgáltatásokra és lehetetlenné tehetik a mégoly jó irányú törekvéseket is.
Szintén nagyon érdekes volt a professzor asszony víziója azzal kapcsolatban, hogy a digitalizáció korszakában, amikor átlagosan napi 4-5 órát a közösségi médiában vagy valahol az interneten töltünk, egy olyan újfajta társadalmi kettészakadás küszöbén állunk, amelynek eredményeként létrejön egy arányaiban kisebb létszámú kreatív osztály, amely tartalmat, újfajta értéket gyárt, a nagy tömeg viszont csak fogyaszt, nézi mások életét és olvassa mások gondolatait. Ők a Max Weber osztályelméletében szereplő kategóriát alapul véve lesznek az újfajta „dologtalan osztály”, akiknek életét nem a törekvések, a fejlődés és a kemény munka határozza meg, hanem a fogyasztás és legfeljebb a létfenntartáshoz szükséges források megteremtése. Amikor például ezt a beszélgetést is hallgattam, magukkal ragadtak az emlékek, valami hihetelen nosztalgia az egyetemi éveim iránt, amikor Andorka Rudolf tanár úr óráin hallgattam hasonlókat.
Ha már nosztalgia, akkor pedig egy másik remek kezdeményezés, a nőklapja.hu Retró rovata, amiben régi Nők Lapjákból szemléznek és egészítenek ki mai gondolatokkal. Emlékszem, egy darabig még nekünk is megvoltak a régi példányok, ott halmozódtak először valamelyik polcon, aztán amikor nagyon sok lett, akkor a kamrában, aztán a hétvégi házban. Anyuék két éve adták el a nyaralót és sajnos az újságok is bánták a változást. Ezért örültem külön annak, hogy nem csak random módon látom, hanem a koncepcióba is bekerült a régi lapok tartalmaival való foglalkozás.
A régi és új persze jelentkezik a szerzők korosztálybeli, érdeklődésbeli sokféleségében is, ami mindig jó a hosszútávú fennmaradás, a stabil olvasótábor megtartás illetve építkezés szempontjából.
