Teljesen váratlanul ért utol a szerelem 50 éves korom környékén. Nem vártam, nem számítottam rá, tulajdonképpen nem is igazán akartam. Én nem, de a sors igen.
Úgy alakult, hogy a hobbim összehozott egy remek, tehetséges, jó fej emberrel, akivel előre meg nem fontolt szándékkal egymásba szerettünk. Kezdetben ez a szerelem sem volt más, mint a többi: lelkesítő, mámoros, romantikus, 10 centivel a föld felett és az agyadon kívül lebegős, semmi sem tűnt lehetetlennek, bár igazán nem is akartam semmit, csak őt. Ez tartott a szokásos ideig, majd a kapcsolat szép fokozatosan átment valami olyanba, amit addig nem, vagy fiatalabb koromban nem teljesen így tapasztaltam. Rájöttem, hogy a korral és a tapasztalattal a szerelem is más minőségű lesz, jobban alkalmazkodnak a vágyaink a valós igényeinkhez.
Íme pár gondolat, hogy szerintem mik jellemzik az idősebb korban létrejött szerelmet.
Ekkorra már tényleg a legjobb énünket adjuk a kapcsolatban, elsősorban azért, mert sokat tanultunk a korábbi hibákból.
Nincsenek irreális elvárásaink és nem is csalódunk könnyen egy-egy időközben a másikban felszínre kerülő olyan jellemvonás miatt, amivel egyébként simán együtt lehet élni. Ha ez a tulajdonság mégsem elfogadható, mert rendre nem érezzük jól magunkat vele, akkor – mivel nincs veszteni valónk és persze sok elvesztegetni való időnk sem – könnyebben ki is tudunk lépni a kapcsolatból.
Tudjuk, ha egyszer sikerült találni valakit ebben a korban, sikerülhet máskor is, így kevésbé félünk attól, ha esetleg vége lesz. Látjuk, hogy a kor nem számít, nem lehet akadály az ismerkedésre, kapcsolatépítésre, romantikára.
Nem férjet, feleséget, gyerekeknek apát, anyát keresünk, hanem csak egy társat, aki szeretet képes adni és kapni.
Jobban ki tudunk tárulkozni a kapcsolatban, merjük mutatni gyengeségeinket, érzékenységünket, megint csak azért, mert nincs veszteni valónk és mert fontos számunkra, hogy önmagunk lehessünk a társunkkal is.
Kevésbé ítélkezünk a másik felett, de van elég önbizalmunk ahhoz, hogy ha kritika ér, azt elfogadjuk és ne sértődjünk meg szíre-szóra. Felértékelődik a nyugalom és a feszültségmentes légkör.
Amire oda kell figyelni viszont, az az a tény, hogy a másik már nem megváltoztatható. Kicsit sem. Tehát fölösleges állandóan cseszegetni a másikat, hatalmi harcokba bocsátkozni. Kompromisszum-késznek kell maradni, különösen, ha mindkét fél megszokta a korábbi választásai során, hogy ő „hordja a nadrágot”.
Ha nincs megfelelő kommunikáció, akkor a kapcsolat óriási kockázatnak van kitéve, tehát fontos, hogy a dolgokat megbeszéljük, kibeszéljük, erre időt és lehetőséget kell biztosítani.
Ha nem tudod tisztelni a másikat, nem látod az emberi értékeit, akkor sajnos a kapcsolat halálra van ítélve.
Fontos észrevétel: az igazi, tapasztalt férfi tényleg olyannak szereti a külsődet is, amilyen. Ráadásul azt mondják, hogy a szerelmes férfi pár kilóval általában kevesebbnek is lát, mint amennyi vagy (és persze pár évvel fiatalabbnak is).
Végül pedig: a szex önmagában valóban nem old meg semmit ebben a korban (sem), de az intimitás jelenléte elengedhetetlen a kapcsolat fenntartásához.
