Ma teljesen magába zuhanva, zokogva hívott egy kedves ismerősöm, hogy ilyen borzasztó élménye nőgyógyászaton még nem volt: a helyettes doktornő a rákszűréshez szükséges mintavétel során – az amúgy lehetséges legkiszolgáltatottabb pozícióban, amit nő el tud képzelni -, többszöri türelmetlen nekifutás után feladta a próbálkozást azzal a szöveggel, hogy a páciens túl kövér és nem látja a méhszájat. Majd lekezelő, kioktató stílusban hozzátette, hogy gondolkodott-e már az illető azon, hogy sportoljon és diétáznia sem ártana. Itt most nem indokolt természetesen a védekezés és a magyarázkodás, mert ugye, tökmindegy valójában, milyen is a páciens, de csak a tisztánlátás kedvéért árulok el annyit, hogy a sértett nem rendelkezik extrém túlsúllyal és mindennapos az életében a sport, valamint odafigyel az étkezésre is.
Szóval kedves fiatal doktornő! Mi a fészkes fenét képzelsz magadról, te, aki most jöttél ki az egyetemről, nulla szakmai és ezek szerint emberi tapasztalattal, szégyenletes hozzá nem értéssel, az alázat teljes hiányával, csupán a múlandó szépséged és fiatalságod fegyverével felvértezve, hogy szándékosan – vagy ostoba csitriségből véletlenül és meggondolatlanul – megszégyeníts egy nőt? Valakit, aki nálad sokkal, de sokkal több tapasztalattal rendelkezik az életről, sokkal, de sokkal többet tud a saját testéről, mint te, aki neked soha semmivel nem ártott, sőt, még az is lehet, hogy ha lesz magánpraxisod (mert ugye lesz, vagy már van?), akkor ha elégedett, megtisztelne azzal, hogy a te szolgáltatásodat veszi igénybe, de egyértelműen és magától értetődően azt, aki a te célcsoportod, az az ember, akiből mostantól élni akarsz, aki miatt az orvosi egyetemet elvégezted. Vagy tévedek? Nem is ezt szeretnéd csinálni valójában? Akkor miért engedtél a (szülői) nyomásnak, miért akartál valaki lenni, aki nem vagy, miért nem hallottad meg időben azokat a jelzéseket, amelyek belülről egyre hangosabban ordítottak: „Ez nem neked való!”? Hát azért nem, mert süket vagy. Süket vagy az emberekre, saját magad valós igényeire, sajnos alkalmatlan vagy arra, hogy emberekkel foglalkozz, nemhogy gyógyíts. Nem szégyen ez, vannak így páran. Csak ennek megfelelően kell foglalkozást választani. Még nem késő, hogy lelépj kedves doktornő, én a magam részéről csak támogatni tudnék egy váltást, mielőtt nagyobb károkat okozol, mielőtt az alattomosan emésztő és egyre növekvő frusztráció, amit majd az évek hoznak, esetleg szörnyeteggé tesz. Most még csak sugdolózó, bunkó kiscsaj vagy, de pár év és figyeld meg, a magyar egészségügy nem lesz büszke rád, amikor perek sokaságát kapod a nyakadba.
Majd ahogy öregszel, azt is megtanulod, hogy a legjobban az fáj egy nőnek, ha egy másik nő alázza meg megjegyzésekkel, szemforgatással, háta mögött összesúgással, kiközösítéssel, lehúzással, aljas bemószerolásokkal, irigység vezérelte kegyetlenségekkel. Ha egy pasi mondja, kövér vagy, vagy bármi, arra csak legyintünk: elkönyveljük, hogy egy fa**, nyilván gyerekkorában problémás volt a viszonya a jó édes anyjával. Valahogy sohasem vesszük igazán komolyan. De ha egy nőtársunk cseszeget, az más. Nem tudom miért, talán mert testi-lelki hasonlóság van, valahogy nagyobbat üt. Na de ne menjünk bele a női-férfi lélektanba, minek is, most még úgysem értenéd. Elég, ha az anatómiához értesz és el tudsz végezni egy rutinvizsgálatot, pici empátiával kísérve.
Kívánom hát, hogy fogadd meg egy tapasztalt, sokat megélt nő tanácsát és hagyd el az orvosi pályát, amíg nem késő. Nem ciki, most még nem. De ha maradsz, akkor nagyon tökéld el, hogy a jövőben odafigyelsz a nőkre, minden nőre, mindenhogy és egy picit saját magadat is végre meglátod bennük.
A Norbi is mondta, dagadékok, ne siránkozzatok, diéta+egy kis mozgás.
ennyi ökörséget összehordani még a hurrikán sem tud. percemberke és lúzer vagy…
Sajnálom, hogy nem jött le a lényeg az írásból. Talán ha mégegyszer elolvasná…De tudja mit? Ne fáradjon!
Kedves Attila, norbira hivatkozni eléggé nagy suttyóság önmagában
Bár egy hozzád hasonló végtelenül primitív vadbaromtól nem is szabad többet várni
„csupán a múlandó szépséged és fiatalságod fegyverével felvértezve”
Tipikus savanyú szőlő eset.Az önvizsgálat helyett.
Szerintem Ön sem értette, miről szól ez a cikk. Legközelebb jobban igyekszem világossá tenni, hogy a megalázó, bunkó viselkedés alól nincs mentség…és a részemről biztos nem kell önvizsgálat.:)
Felháborító, hogy valaki úgy akar – gondolom nem kis – pénzt keresni, hogy kitalált történetekkel, névtelenül aláz meg és járatja le ismeretlenül egy másik szakma, hivatás képviselőjét, és ezzel az egész szakmát! Remélem a kamara előbb utóbb fellép az ilyen linkvadász megnyilvánulások ellen, meg azon gyűjtőoldalak ellen is amik ilyen posztokat kiraknak (pl. most a Startlap). Hogy mitől biztos, hogy kitaláció? Ha már egyszer az orvos bejutott a hüvelybe (vagina), akkor már látótérbe tudja hozni a méhszájat! Igen, extrémen elhízott (!) páciensnél előfordulhat, hogy az odáig eljutás nem egyszerű, mert el kell az útból „hajtogatni” egy lógó hasat, és miegymást… Ha a kamara fellépne az ilyen szemetek ellen, és leperelné róluk a „követéssel” meg „vlogolással” megkeresett pénzük húszszorosát, akkor majd tudnák, hogy kinek, hol kell panaszt tennie egy esetleg nem megfelelő egészségügyi ellátás esetén!
Kedves Uram! Ha venné a fáradtságot és ránézne a teljes blogra, akkor látná, hogy a cikkeim nem klikkvadászok és nem szoktam kitalált történetekkel nyomasztani az olvasókat. Ez a történet sajnos szóról szóra igaz, és csak azért írtam le éppen tegnap, mert tegnap történt és még friss volt bennem a jogos felháborodás. A hölgynek eddig mindig sikerült elvégezni ezt a vizsgálatot…de tudja mit? Nem ez a lényeg, nem a „nem megfelelő egészségügyi ellátás”. Hanem a megalázó, minősíthetetlen stílus, amivel a doktornő leböfögte a pácienst. Ez egy, konkrét eset, nem szándékom a teljes szakmát lejáratni vele természetesen. Ha Ön mégis így érzi, akkor jobb ha magában keresi a hibát, mert valami nagyon betalálhatott.
Jó napot, velem történt meg az eset, és sajnos így történt… egyébként nincs lelógó hasam, amit hajtogatni kellett volna, és az elmúlt évek során más orvosok kifejezetten azt mondták, hogy könnyen vizsgálható vagyok. A doktornő egy rezidens, én nem vagyok orvos, nem tudom eldönteni, hogy mi okozta a problémát, de azt hiszem, emberileg nem így kellett volna kezelnie. A történet tegnap történt, de még ma reggel is elsírtam magam. A vizsgálat mind fizikailag, mind lelkileg traumatikus volt. És például nemcsak a testalkatomra tett megjegyzése, de az, hogy amikor visszamentem a függöny mögé, akkor elkezdtek sugdolózni az asszisztensnővel… És konkrétan nem is vette le a mintát a doktornő a rákszűréshez, hanem azt mondta, hogy menjek egy idősebb tapasztalt orvoshoz, aki meg tudja csinálni. Hát ennyi…
Sajnos többször tapasztaltam hasonlót én is orvosoknál, mármint megalázást, és az teljesen mindegy, hogy mire vonatkozik: külsőre, testsúlyra, vagy más egyéb helyzetre. Én is jöttem már ki sírva nőgyógyásztól. De az a helyzet, hogy attól, hogy egy blogban ezt leírjuk, semmi sem fog változni. Nekünk kell változnunk, és nem biztos, hogy mindig úgy, ahogy mások gondolják.
Alapvetően keresztény vagyok, igyekszem türelmes, kedves lenni másokhoz. De egy életre eldöntöttem, hogy soha többet senkinek nem fogom megtenni, hogy megalázzon, megtaposson, vagy (elszakadva az orvosoktól), megüssön. Mindenkinek lehet rossz napja, rossz időszaka, lehet ingerült, a cikkben említett rezidensnek is joga van azt mondani, hogy ez neki most nem megy, és esetleg kérni egy tapasztaltabb doki segítségét, de nincs joga senkit sem megaláznia. Akár túlsúlyos, akár nem, és ezt üzenem a többi kommentelőnek is, legyen férfi, legyen nő. Ha meg nem ért hozzá, akkor neki nem diétáznia kellene, hanem egy kis észt, és hozzáértést felszednie, ami sokszor nehezebb, mint leadni 20 kilót.
Szóval annyi igaz, hogy egy blog nem old meg semmit sem. Az sem, ha a sértő fél háta mögött elszidjuk az összes felmenőjét. Az viszont igen, ha felkészülünk arra, hol lehet panaszt tenni, és ha ott a helyszínen vagyunk annyira bátrak, hogy kinyitjuk a szánkat és bátran kikérjük magunknak. És fel lehet szólítani egy orvost is, hogy ha nem hagyja abba, és nem kér bocsánatot, akkor tudjuk, hová forduljunk.