életmód

Vegán lettem?

Ne kérdezzétek, mi ütött belém, vagy, hogy pontosan mikor is kattant be az elhatározás, hogy áttérek a vegán életmódra. Azt hiszem, ez már érik egy ideje. A kérdésnek több összetevője is van:

Valahogy nem éreztem jól magam a bőrömben azzal az étrenddel, amellyel éltem, vagy azok után az ételek után, amiket egyre többet ettem a sport mellett– a változókorral, a perimenopauza időszakával egyre erősebben nehezedik rám a nyomás, hogy a kialakuló tüneteket kezeljem és ha lehet, természetes módon. Elkezdtem rendszeren sportolni, erősíteni, futni, jógázni. Ezek hatását az izmaimban, ízületeimben, a tartásomban, az általános erőnlétemben már érzem, de eltelt épp elég idő is ahhoz, hogy kimondhassam, messze nem az elvárt ütemben haladok.

Felmerültek tehát kétségeim azzal kapcsolatban, hogy a sport mellé választott diétám vajon helyes-e, szorul-e módosításra. Igyekeztem kevesebb szénhidrátot (főleg kenyeret és cukrot) tömni magamba, és több fehérjét enni. Sosem voltam nagy húsbarát, de az utóbbi időben viszonylag sok húst kezdtem el enni, sok tojást (új páromnak köszönhetően is). A sajtok és a joghurtok viszont mindig is a szívem csücskei voltak, úgyhogy ezek jöttek is szépen befelé napi szinten, több adagban. Tejet szinte sosem iszom viszont.

Figyeltem az adagokra is, igyekeztem nem túlenni magam és többször is nekifutottam a kalóriaszámoló app-nak, mindhiába: valahogy úgy éreztem, sosem a reális értékeket mutatják az egyes alapanyagokhoz/ételekhez/mennyiségekhez rendelt kalóriák.

Úgy általában, ha egy kicsit is kevesebbet ettem, mint a megszokott (ami eleve sose volt sok), akkor már szédültem, rossz lett a közérzetem és vágytam a komfort kajákra, nassokra (ami persze volt úgy, hogy sajt volt, vagy olajos magvak, de lássuk be, ezekben is szépen van kalória). Bizonyos szempontból jobban voltam, de sok szempontból nem volt változás a közérzetemben.

A másik, fontos szempontom viszont az volt, – és talán épp ez az, amitől ez a diéta életmóddá lényegülhet – hogy végre tényleg szerettem volna tenni valamit a környezetemért. Elég öreg vagyok már és így viszonylag sokszor leírtam az éppen aktuális bakancslistámra, hogy na mostantól aztán sokkal tudatosabban fogok élni, figyelve arra, hogy mekkora ökológiai lábnyomot hagyok. Mindig is tudtam, hogy a közvetlen segítség mellett, saját életformámmal is sokat tehetek, ha mást nem jó példával élve.

A környezettudatosabb életforma tehát mindig is napirenden volt nálam, de valahogy sose hittem abban, hogy egy ember annyi mindent meg tud változtatni. Viszont egyre gyakrabban jönnek velem szembe adatok, hírek, elemzések, filmek, amelyek már nem nagyon engedik, hogy elmenjek a tények mellett. Megdöbbent, hogy az élelmiszeripar és a nagyüzemi gazdálkodás mennyire eltorzította a környezetünket és mennyire kihasználja az állatokat.

De nem kell sokáig kutakodnom az emlékeimben sem, ha kellemetlen élménnyel akarom magam szembetalálni: gyerekkoromban például részese voltam pár disznóvágásnak, ami óriási hatással volt rám és kicsit sem a romantikus, “de jó volt a régi falusi élet”, finom kolbász, isteni reggeli hagymás vér lenyomatait hagyva bennem. Éreztem is mindig, hogy „nem normális” a hozzáállásom.

Mindent egybevetve már egy hete nem eszem semmilyen állati eredetű ételt, ez még nagyon friss tudom, de valahol, valamikor el kell kezdeni. Alig várom, hogy beszámolhassak hamarosan az első tapasztalataimról is!

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *