életmód

Minimalizmus – út a kiegyensúlyozott, stílusos öregkor felé

Most, hogy itt a tavasz, kezdünk kicsit jobban körülnézni a házunk táján, kívül-belül. Engem ma reggel például megint meglepetésként ért, hogy milyen rendetlenség van a szekrényeimben. Valahogy télen ez a rendetlenség, zsúfoltság nem zavart annyira: reggel még sötétben megyek el, este sötétben érek haza…és egyáltalán, nem igen nézegetek a szekrényembe. Kirángatom reggel az első kezem ügyébe kerülő meleg ruhadarabot, felveszem és megyek. Így aztán nem csoda, hogy általában mindig valahol a felszínen kaparászok a ruhadarabok között, félhomályban, tapintásra érzékelem: jó lesz az. Mosás után az a pár gönc ugyanúgy felkerül a kupac tetejére.

A többi szegény darabnak igen alacsony marad a forgási sebessége ott hátul, alul, mígnem egy tavaszi reggel – mint most is – meglátom, mi is van a szekrényemben. Elborzadok és szégyenkezve döntöm el, hogy na jó, ennek véget kell vetni. Úgyis mindjárt jön az ablakmosás, a függönymosás, akkor úgyis áll a bál, na majd akkor rendet teszek. Pedig másfél éve költöztem ebbe a lakásba válás után, tehát annyira nem kellene, hogy a szekrényeimben hadiállapot legyen, mint mondjuk előző életemben a majd’ 20 év alatt felhalmozott ruhák között, de a valóság sajnos erre rácáfol. Amikor ideköltöztem, vagy 25 óriás zsáknyi ruhát szortíroztam ki, köztük persze a gyerekeim rég nem használt, kinőtt ruháit is. Adományboltba kerültek, jótékonysági céllal osztottuk szét őket rászorulóknak. Azt hittem ide már tényleg csak azokat hozom, amik kellenek, amiket hordok…na jó, és azok is, amiket majd még lehet, hogy hordok, ha leadok öt kilót. Hiszen bosszantana, ha újra vásárolnom kellene a csinos, egyedi darabjaimat, ha lefogyok. Ha.

Aztán belegondoltam, hogy miket is hordok. Keveset, majdnem mindig ugyanazt. Párom a minimalizmus híve, és ez alatt azt értem, hogy tényleg kevés darabja van, de azok mind jók és minőségiek. Elnyűhetetlenek, stílusosak. Bizony, van saját stílusa így is…..vagy ezáltal?

Óriási divatját éljük a minimalizmusnak, a lomtalanításnak, az egyszerűsítésnek, nem véletlenül. Értem én, hogy ahogy öregszik az ember lánya, ahogy lassul, ahogy egyre több időt tölt otthon, egyre szívesebben veszi körül magát csodás tárgyakkal, csecsebecsékkel, hordja magával a könyvtárát, tölti fel a gardróbot életét és alakját megszínesítő rucikkal és kiegészítőkkel. Ha a gyerekek kirepülnek még nehezebb megválni azoktól a szép emlékeket idéző tárgyaktól, játékoktól, bútoroktól, amik őket juttatják eszünkbe. Ráadásul a tavasz önmagában is vonzza a dekorációkat, különösen húsvét közeledtével.

De mondjuk mi lenne, ha éppen ezt a hosszabb-rövidebb ideig tartó átmeneti időszakot, mint a változókor, használnánk ki egy kis egyszerűsítésre? Úgy is sokminden megváltozik az életünkben, készen állunk több újítás bevezetésére, keressük a megoldásokat egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, egészségesebb életmód kialakítására, jobb életkörülmények megteremtésére. Nézzük, melyek azok az előnyök, amik az egyszerűsítéssel, minimalizmusra törekvéssel járnak:

1. Az életünk egész egyszerűen egyszerűbb lesz. Ez ilyen egyszerű. Kevesebb tárgy, kevesebb felhajtás, cuccok ide-oda rakosgatása, tárolása, kevesebb helyigény, akár kisebb lakás, amivel együttjárhatnak alacsonyabb fenntartási költségek is.

2. Ha megszabadulunk a felesleges tárgyainktól, több hely marad az igazán fontos dolgoknak az életünkben, ami így ötven fölött is ugyanaz, mint egész életünkben: a kapcsolatainknak, a barátainknak, a személyes fejlődésünknek, az egészségünknek. Mivel nem vonják el a figyemünket a tárgyak és a közvetlen környezetünkben való szüntelen gyönyörködés (vagy gyönyörködni akarás), többször hagyjuk el a lakást, megyünk ki a levegőre és talán több lehetőség lesz az izgalmas kalandokra, nem várt meglepetésekre is.

3. Olcsóbb buli a minimalizmus. Akárhogy is, mivel kevesebb cuccunk van, ezt a keveset, vagy semmit fenntartani jóval olcsóbb, mint felhalmozni. A megspórolt pénzt pedig költhetjük élményre, utazásra, egy-egy szükséges, jobb (munka)eszközre (pl. jó laptop, okos telefon, fényképezőgép és egyéb olyan kütyü, amiket azért fontosnak ítélünk, hogy lépést tartsunk a világgal, kielégítsük szenvedélyünket, hobbinkat).

4. Végső soron az egyszerűsítés és a kevesebb holmi rákényszerít bennünket arra, hogy fantáziadúsabban, kreatívabban bánjunk a környezetünkkel, mindent úgy és arra használjunk tényleg, amire való, vagy talán még többre. Egy nő esetében ugyan nehéz ezt elképzelni – bevallom, még én sem látom, ezt hogyan valósítanám meg, hiszen mi nők imádunk változatosan öltözködni, ruhatárat halmozni -, de valahogy azt sejtem, hogyha kevesebb ruhadarabbal gazdálkodunk és igényesek vagyunk, ismerjük magunkat, óhatatlanul javul az ízlésünk és idővel kialakul egy olyan saját stílusunk, amit nem trendek, üzletek kínálata, aktuális pénztárcánk, akár aktuális hangulatunk alakít. Esély lesz egy nagyon saját, nagyon letisztult, egyedi stílusra, ami éppen a mi személyiségünkkel és alakunkkal harmonizál. Ami minden bizonnyal megsokszorozhatja a vonzerőnket és magabiztosságot adhat.

5. Az egyszerűsítés eredményeként, egy minimalista környezetben még az elménk is lenyugszik. Jobban tudunk koncentrálni a lényegre, ezáltal hatékonyabban végezzük a feladatainkat. Tehát megint odajutunk, hogy több időnk lesz fontos dolgokra. Alkalom nyílik a befelé figyelésre, meditálásra is, ami jót tesz testi-lelki egészségünknek. No meg a környezetünknek is. 🙂

 

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *