életmód

Na, mindjárt mondom…

Először azt hittem az alacsony vérnyomásom miatt van. Aztán pedig rémültem tekertem vissza az emlékeimben, amikor úgy 15 évvel ezelőtt kis híján hagytam, hogy szklerózis multiplex-szel diagnosztizáljanak, de úgy döntöttem – pár év kemény önsajnálat és szomatizálás után -, hogy összeszedem magam… és egyszercsak elmúltak a tüneteim. Persze betudhatnám a becsípődött nyaki idegeimnek is, ami időnként úgy beáll, hogy azt sem tudom, hol vagyok.

De mit is akartam mondani? Ja igen, hogy bizony megtörténik, hogy agyilag nemcsak hogy nem vagyok a toppon, de a leblokkolás a lehető legrosszabbkor jelentkezik.

Amikor otthoni magányomban a plafont bámulva merengek az ágyon (ami ugyebár rengetegszer előfordul egy dolgozó, családos nővel), akkor nem lenne olyan nagy probléma, hogy nem cikáznak az elmémben a napi teendők, a másnapi előadás vagy a következő blogbejegyzés témája. Viszont amikor nem jutnak eszembe a röviddel a találkozó előtt végiggondolt mondandók, vagy nem jut eszembe valakinek a neve, akivel tegnap találkoztam és laza felületességet színlelve azt mondom: “…tudod, az a csaj, mondd már…” és közben kissé türelmetlenül, felszólító módban még csettintek is, hogy nehogy már én legyek emiatt zavarban, őt hívják furán. Meg aztán a név nem számít, sosem volt jó se a név-, se az arcmemóriám. Sőt, ha jobban belegondolok, semmilyen memóriám. De hoppá! Ez viszont nem igaz – figyelmeztet belső hangom – régen mindez nem volt ilyen vészes, ez az igazság.

Nem hiszem persze, hogy ezzel egyedül lennék. Előfordult már veletek, hogy csak úgy, menetközben volt egy pár másodperces kihagyásotok? Szerencsés esetben nem akkor, amikor ti beszéltetek, hanem amikor csak értelmesen kellett a másikat hallgatni. Nekem bizony volt nem egyszer, nem kétszer, rövidebb, hosszabb ideig is. Hányszor fordult elő, hogy valami éppen akkor nem jutott eszedbe, amikor kellett és persze rendkívül bosszantó módon mégis beugrott később, amikor már túl késő volt, vagy nem volt jelentősége? Vagy amikor rendre rosszul idézel dolgokat, pedig általában ügyelsz a részletekre? Nekem volt pár kínos pillanatom, amikor konkrétan szót tévesztettem, például végkielégítés helyett önkielégítést mondtam, vagy organizmus helyett orgazmust (ne bolygassuk, hogy ezek miért mind szexuális jellegű félremondások voltak, talán Freudnak is volt némi szerepe bennük…khm, de abban a pillanatban, hogy kiejtettem őket a számon már süllyedtem is az asztal alá és az elvörösödést sem kellett a hőhullámra fogni…).

Kissé megnyugtat, mert olvastam, hogy változókorban a sok más kellemetlen tünet mellett bizony a fenti incidensek is jócskán előfordulhatnak. Ez egy átmeneti jelenség (már ha átmenetinek lehet tekinteni a 10-15 évig is sokszor eltartó perimenopauzás, menopauzás fázist), és a memóriaproblémák elvileg rendeződnek a hormonok stabilizálódása után. A depressszió, a stressz, az alvás- és a vitaminhiány felerősítheti a menopauzás “mentális köd”-nek is nevezett szindrómát. A probléma tehát normálisnak mondható jelenség, ha enyhék a tünetek, akkor ezek csökkenthetőek is. Bagatellizálni azonban ezt sem szabad: ha súlyos memóriazavar, mentális zavarodottság, feledékenység áll fenn, akkor komolyabb betegségek is állhatnak a háttérben és orvoshoz kell fordulni.

Mi az, ami eloszlathatja ezt a mentális ködöt?

1. Pihenj, relaxálj, aludj jókat. Meditálj, vagy csak egyszerűen gyakorold a tudatos kikapcsolást. Valljuk be, mindig akad egy -két óra, amikor a környezeted nem kiváncsi se rád, se a véleményedre. Igyál kevesebb kávét, alkoholt és egyél kevesebb fűszeres ételt. Próbálj meg rendszert vinni a lefekvések és ébredések időpontjába.

2. Helyes táplálkozással pótold a hiányzó vitaminokat és ásványi anyagokat, ne edd túl magad soha.

3. A testedzés köztudottan serkenti a vérkeringést – az agyban is. A mozgás a hippokampuszra is jótékony hatással van az agyban, ami nélkülözhetetlen szerepet játszik összetett információk, események memorizálásában, az emlékezet működésében. Ajánlott a napi 30 perces mérsékelt testmozgás.

4. Agytorna, tanulás. Bizony kell rendszeresen dolgoztatni az agyat, új tudást szerezni, addig be nem járt utakat felfedezni az elmével is. Nekem a blogolás például egy remek gyakorlat, mert a szakmám az ilyen típusú írástól, alkotástól teljesen eltérő, így tudom, hogy az agyamnak remek muníció az írás.  De ki mondta, hogy ne lehetne elkezdeni mondjuk egy új nyelvet tanulni, vagy akár valami hangszeren megtanulni játszani ebben az életkorban? Online kvízek, rejtvények, társasjátékok mind-mind segítik az agyat mozgásban tartani és fejlődni is. Idősebb korban hajlamosabbak vagyunk begubózni is, pedig a társaság, a rendszeres beszélgetések a barátokkal szintén a memóriát a koncentrálóképességet fejlesztik.

 

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *